Saturday 23 February 2008

Szökőév

Remekül alakult ez a február, bár még nincs vége, voltam otthon, lett új állásom és remélhetőleg új barátok is az utóbbi révén. Nagyon fiatal csapatba kerültem, én vagyok a legidősebb...brühühü, tudom ez már csak rosszabb lesz.:-) Főnököm, Gerard, akiről már tettem említést 24 éves (jól megnéztem a Bebo-n) és teljesen ki van varrva. Rage Against The Machine és Pantera rajongó, legalább tudunk miről beszélgetni. Ezen meg is lepődött. A többiek is nagyon aranyosak és segítőkészek, jövő hétvégén megyünk inni, fizu után. Amolyan beavatás fajta dolog...lehet, hogy ők járnak rosszul.

Megtaláltam a fényképező kábelt, tehát lehet nézegetni a képeket Mo-ról és egy párat Alex barátom látogatásáról. www.indafoto.hu/tara Vagy egyszerűen kattints ide.

Ez még egy jó sztori.

Alex, egy 50 éves, San Franciscó-i rockerarc, aki Krakkóban él és néha áttruccan zenélni ide, mert itt megfizetik. Valami 1500 EUR-t keres egy hétvégén 3 koncerttel, ami azért nem rossz. Főleg, hogy nem is a saját számait játssza többnyire. A lényeg, hogy lementem (vagy ahogy itt mondják, felmentem) Dublinba múlt pénteken, hogy megnézzem a koncertjét és elég jól mulattunk. Találkoztunk magyarokkal is hajnaltájt, akikkel fennhagon énekeltünk magyar számokat a Temple Bar kellős-közepén, mint "Kör közepén állok..", "István a király" és hasonlók, nem kell említenem, hogy ki vitte a főszólamot. khm... Alex, mivel Magyarországon élt egy évig, sikeresen megjegyezte, az "egészségedre" kifejezést, ezért rögtönzött is egy számot, aminek ez az egy szó volt a szövege, na ettől mindenki eldobta az agyát és még táncra is perdültek!! Iszonyat jó volt. Majd 3 körül emlegetett nekem valami alagutat, ahol hajnalban szoktak zenélni és több százan is összegyűlnek akár, mert ugye a szórakozóhelyek többsége bezár. El is mentünk és Alex egy szál gitárral nekiállt hangulatot csinálni, egy csomóan megálltak és kértek számot, énekeltek, táncoltak. Én majd szétfagytam, mert pont akkor volt mínusz 5 fok az utóbbi egy évben, de régen szórakoztam ilyen felhőtlenül.

Most éppen lebetegedtem, de remélem hamar elmúlik. És miért? Mert az egyik hülye p..csa, tök betegen bejött dolgozni és amikor kb. 10-en voltunk a liftben elkezdett tüsszenteni csak úgy a nagyvilágba, mire valaki megjegyezte, hogy talán legalább a kezét a szája elé tehetné, akkor felnevetett, hogy miért, legalább mindenki otthon maradhat egy hétig!! Ez hülye?? Betegen milyen jó otthon maradni, nem?

Aaron is jól van, de nem sok minden történt vele az utóbbi időben, kivéve, hogy elkezdődött az új szemeszter és előadást is tart már.

Monday 11 February 2008

Bréking!

Van új állásom! Végre, otthagytam a vízműveket! A BBC-nek dolgozom ezentúl, teljes állásban, határozatlan idejű szerződéssel!!!

Ugye, a vadkapitalizmusban minden nagyobb cég outsourcingolja (sic!) a részlegeit (azaz kiadja egy külső szakértő cégnek bizonyos feladatköreit, hogy pénzt takarítson meg), így tett a BBC is, amikor egy Capita nevű multira bízta a HR osztályát. Tekintve, hogy kb. 26 ezer ember dolgozik a BBC-nek, és az összes munkaügyi kérdésükkel a Capita fogalkozik Belfastban, egy darab emeleten, elég mozgalmas munkának nézhetek elébe én is. De annyira szupi, meg mindenki tök kedves volt, a Line Managerem egy tündérbogár, Gerard. Na jó, ez még csak az első nap volt, úgyhogy majd lehet, hogy jön a feketeleves. De végre egy normális munkahely, rendes szabival és nem a szennyvízzel kell foglalkozni, hanem producerek, statiszták, rádióbemondók munkaszerződésével, ki tudja mire lehet ez még jó...Szóval most örülök, de át kell újra térnem a havi fizetés hátrányaira, ami elég érzékenyen érint jelen pillanatban. Nem tudja milyen jó a heti fizu, aki még nem próbálta!

Sajnos a képek váratnak magukra, mert nem találom a feltöltőkábelt a fényképezőhöz, lehet, hogy Mo-n maradt. :-((

Thursday 7 February 2008

Back to the future

Megerkeztem epsegben, de ennyire faradt mar reg nem voltam. Ejjel fel 2-re ertem haza, ami nektek fel 3, tehat eleg hosszu volt az ut. Az utrol annyit, hogy megint idoben, flottul zajlott minden, am ennyire meg nem feltem a repulon, mint tegnap. Mar nem csak az ide-oda razkodas jellemezte utunk 75%-at, hanem a vegen meg bevetett a pilota egy-ket "San Francisco utcain"-t is a levegoben. Megallni is epphogy sikerult. Ja, es megdolt az elmelet, mert eddig azt hittuk, hogy ez csak az Airbusra jellemzo, de ez egy Boeing 737-es volt.

Azota mar tortennek a dolgok ezerrel. Ma reggel egy allasinterjuval inditottam a BBC-nel, ami 45 percig tartott, le is izzadtam majd vissztaertem kedvenc munkahelyemre. Fonokommel (az egyikkel) egybol ossze is futottam a liftben. Ja, rola meg nem is irtam, pedig vicces. Kollegammal csak ugy hivjuk, hogy "The Hawk", mert ugy figyel mindig mindenkit, mint egy solyomszem. Karacsony korul szuletett meg a kisfia, akit ugy hivnak, Moby. Igen, mint az eloadomuveszt. Szoktuk figyelni az emberek reakciojat, amikor megtudjak ezt a hirt, es azon derulunk, hogy a pokerarc mogott remeg a szajuk sarka. Mert ez nem egy kifejezett ir nev, de szerintem sehol sem honos, csak a popiparban. O Moby Jack Murdock. Otthon meg van nekunk Fradika.

Itt megragadnam az alkalmat, hogy minden kedves csaladtagomnak, baratomnak, ismerosomnek, ex-munkatarsamnak, ex-csoporttarsamnak, ivocimboramnak es a kedves OTP-s ugyintezonek (aki elintezte, hogy kapjak uj kartyat), megkoszonjem, hogy olyan kellemesse tettetek az otthon toltott napjaimat. Most mar tudom mi az, amit senki nem tud potolni se itt, se mashol a vilagon: Titeket! (kiveve az OTP-s ugyintezot, mert hozza sok hasonlo van errefele:-)

Na megyek, mielott elerzekenyulok, de nemsokara jonnek a kepek es nemi beszamolo Budapestrol, amolyan Best of...