Július 11-12

Mint azt gondolom többen tudjátok, július 12-én eddig jobb volt elkerülni Belfastot, mert ilyenkor, egyszer egy évben a katolikus és a protestáns közösség nyíltan és szervezett formában bemutat egymásnak. Ahogy beszélgettem itt az emberekkel, mára ez már egyre kevesebb embert érdekel, így a többség inkább elhúz valahova a hosszú hétvégére, minthogy azzal töltse megérdemelt szabadságát, hogy másokat utáljon. Helyettük viszont megjelentek a turisták, ami azt jelenti, hogy ez a fesztivál hamarosan árnyéka lesz önmagának és afféle politikai disneylanddé avanzsálódik.

Ami egyrészről rossz, mert azt jelenti, hogy Észak-írország is kezd beállni a elkommercializálódott, fejlett nyugati országok közé. Csak semmi nemzeti öntudat: Igen, mi mind egyéniségek vagyunk! Ne értsetek félre, aki ismer tudja, hogy én mindig is inkább a baloldal felé hajlottam, de azért jó lenne látni egészséges hazaszeretet, mint mondjuk ami Amerikában megfigyelhető amióta Obama hirdeti az igét. Másrészről jó is, mert legalább ki lehet menni az utcára anélkül, hogy valaki hátbalőne vagy felgyújtana.

Amúgy mi csak pénteken vettünk részt az eseményekben, ugyanis az tűnt érdekesnek. Pénteken 6-kor minden bezár és az emberek készülődnek a bonfire-re, ami máglyarakást jelent, de nem az édességet. Már egy héttel előtte az ország különböző pontjain összehordanak úgy kb. 20-30 méter magasságú égetnivalót, többnyire bútorokat, kb. mint otthon lomtalanításkor. Ezeket daruval oldják meg. Este 10-11 körül pedig indul a buli. A környékünkön, a Delhi street végében van az egyik legnagyobb ilyen bonfire, úgyhogy felszerelkezve egy kis sörrel és viszkivel nekivágtunk, hideg volt az éjszaka:-). Erről lehetett volna egy oltári dokumentum filmet forgatni, mert a látvány nem volt egyszerű. Először, úgy 10 körül, hogy a gyerekeknek is kedvezzenek, mini bonfire-t csináltak és a kis ötévesek arra dobálták a kisebb bútordarabokat. Ettől én teljesen kivoltam, mert én biztos nem engedném a gyerekemet, hogy ekkora tűz közelébe menjen egyedül a sötétben. Na mindegy, szóval volt dj kamion, hot-dogos és helyi menő csávók vedelték a Harpot (egy helyi olcsó sör - a szerk.). A zene először nagyon jó volt, Grease, Dirty Dancing meg hasonló számok, majd átment 50 Centbe. Ennek a kis törpék nagyon örültek és el is kezdtek gangszta módjára táncolni a tűz körül. Ez a kép illett volna bele leginkább a dokumentumfilmbe, ahogy a kis ír vörigyerekek, félig letolt rappergatáyban dobálnak a tűzre Belfastban. Tehát ebből is látszik, hogy a többség, főleg a fiatalok már nem tudják miről szól ez az "ünnep" és inkább bulinak tekintik. Bár ők azért biztos nem katolikusok. Képek erről itt. Sajnos elég sötétek lettek.

Másnap inkább itthon videóztunk, amíg ezek vonulgattak, de Jennie barátnőnk kiment a frontvonalra és készített néhány képet. Ezeket lásd alább. Amit mutattak a tévében is, az a kis összecsapás csak silány utánzata a múltnak, bárkit megkérdezel itt, azt fogja mondani, hogy "it was uneventful." Eseménytelen.

Kép 1 Kép 5 Kép 9 Kép 13
Kép 2 Kép 6 Kép 10 Kép 14
Kép 3 Kép 7 Kép 11 Kép 15
Kép 4 Kép 8 Kép 12 Kép 16

A Függetlenség Napja

Hát itt vagyok megint. Sajnos mióta megöltem a laptopunkat, azóta nem sok időm marad a gép előtt ülni, ezért nem jelentkezem olyan gyakran. Remélem jól vagytok.

Először is: ezt az évszakot én még a legkisebb jóindulattal sem nevezném nyárnak. Jó tudom, pedig Ti szóltatok! Viszont én amikor először itt jártam "írben", akkor egész kellemes volt a hőmérséklet, így hát gondoltam, azért előfordul az is néha. Ja, nem. Az volt a kivételesen jó idő. Egyébként, a dolgok jó oldalát nézve, ilyen időben nem olyan borzasztó dolgozni. Na azt a 40 fokos meleget, amit tavaly átéltem otthon az irodában, azt sem kívánom senkinek.

Bréking: találkoztam egy jó fej magyar lánnyal, úgy hívják, hogy Zita. Most már tudok magyarkodni itt is tehát. Ma péládul voltunk ebédelni. Ő egy kávézóban dolgozik és már két és fél éve itt él. A találkozásunk múlt hét csütörtökén történt, amikor lementünk megnézni a "klubba" az Aaron egyik tanítványát zenélni. Szuper jó volt, 60-as évek, parókák, rockabilly, csak arra nem emlékszem, hogy hol parkoltam a Cadillac-kel.

Azután elhívtam Zitát a pénteki buliba, a Jennyhez. Ugyanis július 4-e , Will Smith óta mindenki tudja, hogy veszélyes is lehet. UFÓ-k nem jöttek, pedig én voltam megbízva az elengedhetetlen kellékkel: a tüzijáték beszerzésével. El is mentem egy boltba, amit ajánlottak, ahol közölték, hogy azt csak engedélyre lehet vásárolni. Szóltam Jennynek, aki West-Belfastban bement a helyi Joe-hoz, a mindenes boltba, mire az kérésére előhozott a raktárból kétféle csomagot is. Mi a 15 fontos 25 darabból álló készlet mellett döntöttünk. Marha jó volt, volt kilövellős, pörgős, sikítós meg olyan ami nem csinált semmit. Gondolom nem direkt. Ezen kívül amerikai zászlós tányérokból ettük a hamburgert, a pofánkat az amerikai zászlós szalvettába törölve és Budweiserrel (amerikaival!) öblítettük a zsírt. Voltunk kb. 15-en, amiből kettő darab amerikai képviselte az ország színeit. A többiek: írek, kanadaiak, magyarok és egy ausztrál lány. Ez volt a nemzetiségi eloszlás.

Hétvégén indul be a "Marching season". Ez az amikor a protestánsok végigvonulnak a városon és lehetőleg megpróbálnak minél több bosszúságot okozni a katolikusoknak, akik ezt megpróbálják viszonozni egy-két kedvességgel, mint: felgyújtanak ezt-azt, késelgetnek, sértegetik az arra járókat stb. Ez mindkét félre igaz. Pont itt fognak előttünk végigvonulni, úgyhogy szerintem ehhez képest a pesti gay pride az kismiska, főleg azért mert itt az idegenek ellen is szól a gyűlölködés. Na tessék, buzi lettem!

Ha nem jelentkezem, akkor beálltam a fesztivál zenekarba tubásnak!:-)