Jól indult amerikai kalandunk. Egy órás késéssel felszállt a gépünk a dublini reptérről, a késés oka: a gépet éppen takarítják. hmm. Oké, még mindig jobb mintha úgy jártunk volna mint szegény madridiak. May all rest in peace. Azután leszálltunk Shannonban, ami a nyugati parton van, Galwayhez közel. Itt felszállt még egy pár ember és nagy meglepetésünkre itt volt az útlevél vizsgálat is. Ki volt írva, írország közepén, hogy Welcome to the United States. Ezen először meglepődtünk, ennyire bealudtunk vagy mi van? De nem, itt volt az igazi amerikai határőr rágóval a szájában. Officer Scarletti szerencsére beengedett.
Bostonban buszra szálltunk, kétórás út után Portlandban pedig felvett minket Lew és Jenna. Innentől egy kicsit homályos a kép, de megpróbálok visszaemlékezni. Két napig gyakorlatilag buliztunk. Elfogyott egy fél gallon vodka, egy fél üveg viszki és kb. 50 sör: csak kisdobozos! Címszavakban pedig: sombrero, mexikói kaja, Michael Phelps, csörgő és rock'n roll.
Sajnos vasárnap könnyes búcsút kellett vennünk tőlük, de megígérték - már megint - hogy jönnek majd hozzánk látogatóba.
Vasárnap felvett minket Rob, Aaron egy másik régi haverja és elvitt minket Stockton Springsbe, ahol lakik. Ez kb. 10 percre van Aaron anyukájától. Kicsit szerintem furcsállották, hogy már egy pár napja Maine-ben vagyunk és nem néztünk be hozzájuk. Na mindegy. Itt én már nagyon fáradt voltam a fent említett okok miatt + a jet lag kezdett beütni.
Folyt köv....mert van mit mesélni
Sajnos vasárnap könnyes búcsút kellett vennünk tőlük, de megígérték - már megint - hogy jönnek majd hozzánk látogatóba.
Vasárnap felvett minket Rob, Aaron egy másik régi haverja és elvitt minket Stockton Springsbe, ahol lakik. Ez kb. 10 percre van Aaron anyukájától. Kicsit szerintem furcsállották, hogy már egy pár napja Maine-ben vagyunk és nem néztünk be hozzájuk. Na mindegy. Itt én már nagyon fáradt voltam a fent említett okok miatt + a jet lag kezdett beütni.
Folyt köv....mert van mit mesélni
