Tuesday 30 December 2008

Athbhliain faoi Mhaise Daoibh

Ne aggodjatok, nem fekudtem ra a billenytuzetre, a cim csak azt jelenti, hogy B.U.E.K, irul!

Es igen, ezt kivanom mindenkinek, teljesuljon minden tervetek es vagyatok. Magamnak is csak ennyit szeretnek. Az unnepek eleg csendesen telnek, jo volt az otthon toltott negy nap, hat meg az elottunk allo hosszu hetvege!

Aztan meg egy het a jelenlegi munkakoromben, majd kezdek a Work Experience csapatban. Tapasztalatnak jo lesz. Ezentul a BBC-n beluli munkatapasztalati programjaban fogok tevekenykedni, ami azert lesz jo, mert hataskoromben lesz, hogy reszt vegyek az egesz folyamatban a jelentkezestol a kivalasztason at a munkaszerzodesek kiallitasaig. Es tobbet fizetnek majd, ami szinten jo. De meg nem adtam fel uzleti terveimet sem. Ezert is jo, hogy karacsonyra kaptam egy MacBookot. Ezen kivul a DreamWeaver programot + kezikonyvet, amivel gyonyoru weboldalakat lehet kesziteni. Aki akar egyet, annak szivesen csinalok majd gyakorlaskeppen!

Ugyhogy hajra Ujev! Nagy terveim vannak veled!

Tuesday 23 December 2008

Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már...?

Hát ez a karácsony is eljött. Vásárlás, idegeskedés, egymás agyontaposása és a túlélők jutalomként eltölthetnek egy pár napot szeretteik körében, ahol azalatt a kis idő alatt ismét tudatosul bennük, hogy miért is nem töltik együtt a szabadidejüket az év többi részében. Tudom, Grincs, báá humbug és társai...azért a karácsony nem teljesen rossz. :-)

Különösen idén, hiszen csütörtök-péntekre esik, ezért máris egy négynapos ünnep lett belőle. Természetesen most is majdnem mindent az utolsó pillanatban intéztem, de meglett/meglesz amit akartam. Igen, holnap még nekiindulok egyszer Belfast forgatagának, hogy Aaront meglepjem még egy kis aprósággal, ha szegénynek már úgy esett, hogy karácsonykor van a szülinapja. Nem teljesen veszélyek nélküli ám az a kaland, ha arra a sok kismamára gondolok, akik a babakocsit inkább aknavetőként használják, hogy utat törjenek maguknak. Sőt, néha nem restellik kitolni a piros lámpán, hisz a busz csak nem kaszabolja már le az ártatlan kigyermeket, főleg karácsonykor! És ne feledjük el a hirtelen irányváltozatókat sem: akik képesek rohanó léptekkel menni, majd az út közepén villámcsapásként éri őket a felismerés, hogy mégis pont az ellenkező irányba kellene haladniuk. Azt hittem, hogy ez egy kelet-európai jelenség. Nyilvánvalóan tévedtem. És igen, idén is itt vannak a "dzsingölbelszesek",  akik ismét egyenesen Romániából érkeztek vendégszereplésre, csak hogy ezt az egy karácsonyi slágert játszhassák tizenkét napon át. Amúgy pedig az italboltok (off-license) pedig már üresen konganak, mert mindeki betárazott a hétvégére. A kis alkoholista népség!

Velünk nem sok minden van, jól vagyunk. A munkahelyen előléptettek, bár nem nagyon izgat, de legalább a hülyeségért többet fizetnek majd. Aaron megy kutatni Los Angelesbe januárban, szegény gyermek! Én pedig megyek HAZA egy pár napra. Jan. 22-27 között, tehát ne csináljatok programot! Majd jelentkezem a részletekkel. 

Amúgy volt céges karácsony is a Hiltonban múlt héten, ami elég cifrára sikeredett, mindenki összejött mindenkivel - én természetesen nem - de azért a poszt cimadó slágerét sikerült elénekelnem héliummal a kollegáim nagy örömére! Tetszik nekik a magyar nyelv! :-)

Mindenkinek Kellemes Karácsonyt és Boldog Újévet!

Jut eszembe, fent leszek skypeon az ünnepek alatt, akinek van kedve beszélgetni: haasz.bernadett név alatt megtalál, ha még nem ismerősöztük be egymást.


Tuesday 4 November 2008

Barackot a Fehérházba!

Ma végre megválasztódik Obama és a Bush eltakarodhat Texasba McCainnel és Miss Alaszkával egyetemben. Sajnos holnap dolgozom, tehát nem tudom végig kísérni, de amikor felkelek remélhetőleg máj egy új, jobb világ felé fogunk tartani. Higgyetek nekem!

Amúgy minden szuperul zajlott ebben a hónapban is. Tudom, többet is jelentkezhetnék, de valahogy soha nem jut idő. Itt voltak Barbiék, voltunk a Giant's Causewayen és Dublinban is. Erről képek később, még nekem sincsenek meg. A Giant's Causeway a legjobb mulatság, annyira fújt a szél, hogy majndem felemelt minket a Szilvivel. És csakis a Kincsvadászok fíling. Akinek bejött az a film, mindenképp látogasson el Carrick-a-Rede-be, ahol egy kötélhídon lehet átkelni kb. 20 méter magasan, alattad sziklák és óriás hullámok. Nagyon tuti! Aztán a Giant's Causeway, ami a legészakibb partszakasz, de egy legenda tartozik hozzá, ami méginkább misztikussá teszi. A legenda szerint Finn McCool, az ír óriás építette a causewayt, ami átívelt egészen Skóciába, hogy a skót riválisa Benandonner át tudjon jönni megmérkőzni. Azonban, amikor a skót elindult, Finn annyira megijedt, hogy megkérte kedvesét, hogy változtassa csecsemővé (mert az olyan könnyű). Mire a skót meglátta, hogy a mekkora bölcsőt ringat a nő, elkezdett meghátrálni, hiszen, ha ekkora a gyerekük, akkor mekkora lehet maga az óriás. Ijedtében felszedte maga után a köveket is, azóta nem ér össze Skócia és írország. Amúgy pedig vulkanikus tevékenység nyomán kialakult bazaltkőzetről van szó. De tényleg fantasztikus élmény.

Egy szó: Halloween...egy kép ld. lent.


Thursday 2 October 2008

Szeptember végén...

Igaz, már két napja október van, azért a szeptemberi eseményeket nem szeretném kihagyni memoárjaimból.

Back to work. Ezzel indult a hónap, ekkor realizáltam, hogy mégsem nekem való ez az irodai csicska meló. És talán nem is ezzel az eggyel van gond, hanem úgy általában. Tehát arra a döntésre jutottam, hogy saját vállalkozást indítok, a kezdő lépéseket már megettem. Erről majd beszámolok, amint lesznek fejlemények.

A roboton kívül amúgy jól zajlott ez a hónap, egy kis megfázás becsúszott, de három hétig egyfolytában sütött a nap és meleg volt. Ez volt tehát a nyár. Most már megint visszatértünk a normális kerékvágásba, "szemből fúj a hátszél...".

Volt egy-két felejthetetlen buli is és a Jennie és a Peter járnak. Ja, róluk még nem ejtettem szót? Jennie, Aaron nőben. Peter pedig BA hallgató volt és Aaron tanította tavaly, mondjuk 40 éves és van két nagy gyereke. A felesége másfél éve meghalt rákban és szerintünk még mindig elég labilis ettől. Nem csodálom. Na mindegy, ez errefelé nagy hír, hogy ők járnak.

Voltunk Quimbyn Dublinban, szintén Jennie-vel. Leszögezném, a buli szuper volt! Előttük játszott a Kerekes Band, ami még nagyobb élmény volt. Nem is hallottam róluk azelőtt. Aki szereti a Beshodrom, Korai Öröm és hasonló zenéket, annak kötelező. Ami miatt nem volt akkora jókedvünk az a 6.20 EUR-s cider! Könyörgöm az jóbarátok között is kb. 1550 HUF egy mocskos sörért! Ez már Londonnál is drágább, ami nem kis teljesítmény. Ezen kívül még a kis mitugrász menedszer lányka is felidegesített, mert úgy adta elő mintha legalábbis a Rolling Stones-szal turnézna. Nem baj majd felnő a feladathoz!

Aaron hivatalosan diák lett, végülis ezért költöztünk ide. :-) Három évig tehát még tuti maradunk, aztán meglátjuk mi lesz. Kapott diákot, ami itt nagyon szuper, mert minden boltban, moziban stb. adnak egy csomó kedvezményt.

Ma beiratkozam olaszra, remélem jó lesz. Jövő héten indul. Vannak új olasz barátnőim is, akikkel már nem is tudom hogyan találkoztunk. Az egyik, Giulia kifejezetten jófej, most éppen otthon van Siennában és sajnos karácsony előtt végleg hazaköltözik. Szegény nem nagyon bírja ezt a klímát és mentalitást. Itt gyakorlaton van kórházban és nem nagyon ismerik el, mert nő. Legalábbis Ő így érzi, amiben lehet valami. Én is egyre jobban tapasztalom ezt, habár ezt nem mondják ki konkrétan. A másik Dana, aki egy kicsit furcsa - persze ő marad - de azért kedves, csak az a pesszimista típus. A barátja meglátogatta Bolognából egy hétvégére, és nincs karja. Egy sem, így született.

Most ennyi, képeket majd felrakok az indára, ha lesz időm!

Remélem jól vagytok!:-)






Tuesday 16 September 2008

Virginia

Az esküvő után egy-két nappal átutaztunk Virginába, Aaron apukájához. Érdekességképp kipróbálhattuk a belföldi repülőjáratokat is a Deltával. Itt úgy lehet össze-vissza repkedni, mintha csak autóbusszal mennél valahova. Maine-ből két átszállással (Boston, NY JFK) sikerült eljutnunk Norfolkba, és New Yorkban el is hagyták a bőröndöm, ezért két napig ugyanabban a pólóban rohadtam, még jó, hogy a reptéren vettem.

Virginia már a dél, annyira mint Helsinki a nyugat, ami annyiból látszódott, hogy mindenhol Fried Chickent lehetett kapni és sok volt a kövér ember. Bár az utcán itt sem látsz sokat, mert mindenki az autójában rohad.

Az időjárás errefelé nyáron 35-40 fok, tűző nap...mi megérkezünk, eső és beborult ég. Ez az év már csak ilyen. Mondjuk meleg volt legalább. Ez okból a Virginia Beach-i látogatást lerövidítettük, mert a szélben és esőben nem olyan tuti a tengerparton. Ehelyett viszont elmentünk Williamsburgbe, ahol a Busch Gardens nevű vidámpark található. Itt legalább 6 különféle hullámvasút üzemel. Mi természetesen felültünk mindegyikre. Akit érdekel

www.buschgardens.com

A kedvenceim voltak:

Apollo's Chariot - Először tök magasra felhúznak, a tipikus amikor kattog alattad a kerék és egyre kisebb a táj körületted, de már nincs visszaút és....meredek lejtő, aminek alig értél a tetejére egy újabb és újabb..stb. Nagyon gyors, de remek tákolmány ez.

Alpengeist - Úgynevezett: "inverted floorless hypercoaster", aki ért angolul annak többet mond ez mint az én szedett-vedett fordításom ami kb.: "függeszkedő, padló nélküli hipervasút". Szóval durva. Itt láttam először Aaronon, hogy kicsit félt. Ugyanis itt a lábad alatt nincs semmi és amikor ismét az elején felkapaszkodsz úgy kb. 50 méter magasra és hirtelen eltűnik a sín alólad, mivel csak fentről függeszkedik az ülésed, kb mint egy síliften, akkor úgy azért megijed az ember egy kicsit...de aztán nincs időd gondolkodni. Azért nekem bejött. :-) Ezt itt lehet megtekinteni.


Griffon - ez a legújabb hullámvasút, ami 90 fokos lejtővel rendelkezik, azaz szabadesést élvezhet minden kedves résztvevő. Ezt inkább ezzel a videóval szemléltetném:

Katt ide! Az intrót hagyd ki és menj rá a media day videóra, nagyon tuti! Vagy esetleg itt.

És végül, de nem utolsósorban a Big Bad Wolf, ami egy bajor falunak álcázott hullámvasút, de ez kifejezetten nevetésre kényszerít: ITT egy jó videó. De nézd végig, mert érdemes!

Aztán még ott volt a Dark Kastle, ami 4D-s kísértetkastély, ezt nem is tudom szavakba önteni. Olyat éreztél már mintha egy kastély tornyából rántana le a mélybe egy vérfarkas? Mert én itt igen. A negyedik dimenziót a mozgással, levegőbefúvással, fröcsköléssel érik el amint egy kocsival haladsz a kastély mélyébe 3D-s szemüvegben, miközben egy vérfarkas üldöz.

Tehát a mi kis vidámparkunk olyannak tűnik emelett, mint egy vurstli. De az a miénk.

Emelett ellátogattunk még North Carolina-ba, ahol megnéztük hol repültek először a Wright testvérek egy teljesen önműködő repülővel először a repülés történetében. Az első modell repült kb. 4 métert, de még aznap sikerült 50 métert repülniük vele. Egy pár évvel később pedig már mindenki repkedett ide-oda. Kitty Hawknak hívják a helyet, egy dűnékkel teli félszigeten van, ahova a mai napig mindenki sárkányt eregetni jár, meg a tengerpartra, mert jó a szél és az állam többi részében kibírhatatlan a meleg nyáron.

Aztán sajnos haza kellett jönnünk, pedig én maradtam volna még egy pár hetet. Egy biztos, legközelebb hosszabb időre megyünk!

Friday 5 September 2008

Az esküvő

A kép: óceánpart, 30 fokos hőmérséklet, egy régi viktóriánius fogadó és kellemes szél a tenger felől. Ezek voltak a feltételek szombaton egy gyönyörű esküvőhöz. Aaron húga, Mara, és szíve választottja, Chris King frigyéhez. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Előtte még találkoztam a fél családdal. Megpróbálok mindenkit felidézni, legalább majd én is emlékezni fogok, hogy ki-kicsoda, amikor visszaolvasom ezt évek múlva.

Szóval, Gail (Aaron anyukája) és Pam, a nagynénje (aki ott volt a mi esküvőnkön is!) eljöttek értünk kocsival Robhoz, hogy átvigyenek hozzájuk, ahol innentől tartózkodtunk. A ház még mesebelibb volt, mint a múltkor. Harley, Gail férje pont 10 éve halt meg rákban, és eddig szerintem az anyukája nem tudott túllépni rajta, valószínűleg ez az idő most érkezett el. Az összes régi kacat, fényképek, meg minden ami rá emlékeztett, eltűntek, helyüket színes képek és egzotikus műtárgyak váltották fel. Sőt: Gailnek van barátja!! Úgy hívják, hogy Bob.

Aztán másnap még egy nagynénje is megérkezett, Peggy, és hozta Aaron nagymamáját, Grandma Corey-t. Nekem Ő volt a kedvencem az egész bagázsból, 88 éves nénike, de olyan topon van szellemileg, hogy néhány huszonéves is megirigyelhetné. Ráadásul képes volt repülőre szálnni Illinois-ból és 6 órát autózni még utána, hogy eljöhessen az esküvőre! Szóval RESPECT szupernagyinak. Ezen kívül még ott volt Gail másik nővére, Mary-Lynn, aki egy 20 évvel idősebb agysebészhez, Walterhez ment feleségül. Ők is jó fejek, kis milliomos fílinggel, nyáron Cape Cod-on laknak, télen Floridában és akkora autójuk van mint egy hajó.

A hét hátralévő részét vásárlással és zabálással töltöttük így csodálkozom is, hogy nem szedtem fel legalább egy pár kilót amerikai utunk során (mint múltkor:-). Vettem egy gyönyörű ruhát (olívazöld!) az esküvőre a Macy's-ben, amit remélhetőleg még fel tudok venni a jövőben.

Mivel Mara nem iszik alkoholt, ezért nem a klasszikus értelemben vett lánybúcsút szervezték neki a koszorúslányai: manikűr + pedikűr és utána egy ebéd. Amúgy jó volt...

Végül úgy gondoltam 10-es pontrendszerben szemléltetném az esküvő minőségét (még jó, hogy ők ezt úgysem értik hihi), 5 kategóriában max. 2 pontot lehet szerezni, mínusz pontok gyűjtésére is van lehetőség:

Helyszín: 2 + 1
Vendégsereg: 2
Zene: 2
Kaja: 1
Pia: - 1 (mert fizetni kellett érte)
Összesen: 6 pont + 1

Tehát nem volt rossz, de ahhoz, hogy valaki 10 pontot szerezzen legalább olyan jónak kell lennie, mint amilyen a miénk volt. haha Éjjel 11 óra körül elindultunk haza és másnap egy utópartival zárult az esküvői hét. Mara és Chris innen indult nászútra, Quebecbe.

Képek már fent ITT !

Wednesday 20 August 2008

Az első hétvége

Jól indult amerikai kalandunk. Egy órás késéssel felszállt a gépünk a dublini reptérről, a késés oka: a gépet éppen takarítják. hmm. Oké, még mindig jobb mintha úgy jártunk volna mint szegény madridiak. May all rest in peace. Azután leszálltunk Shannonban, ami a nyugati parton van, Galwayhez közel. Itt felszállt még egy pár ember és nagy meglepetésünkre itt volt az útlevél vizsgálat is. Ki volt írva, írország közepén, hogy Welcome to the United States. Ezen először meglepődtünk, ennyire bealudtunk vagy mi van? De nem, itt volt az igazi amerikai határőr rágóval a szájában. Officer Scarletti szerencsére beengedett.


Bostonban buszra szálltunk, kétórás út után Portlandban pedig felvett minket Lew és Jenna. Innentől egy kicsit homályos a kép, de megpróbálok visszaemlékezni. Két napig gyakorlatilag buliztunk. Elfogyott egy fél gallon vodka, egy fél üveg viszki és kb. 50 sör: csak kisdobozos! Címszavakban pedig: sombrero, mexikói kaja, Michael Phelps, csörgő és rock'n roll.

Sajnos vasárnap könnyes búcsút kellett vennünk tőlük, de megígérték - már megint - hogy jönnek majd hozzánk látogatóba.

Vasárnap felvett minket Rob, Aaron egy másik régi haverja és elvitt minket Stockton Springsbe, ahol lakik. Ez kb. 10 percre van Aaron anyukájától. Kicsit szerintem furcsállották, hogy már egy pár napja Maine-ben vagyunk és nem néztünk be hozzájuk. Na mindegy. Itt én már nagyon fáradt voltam a fent említett okok miatt + a jet lag kezdett beütni.

Folyt köv....mert van mit mesélni




Thursday 14 August 2008

Coming to America

Na vegre, holnap megkezdem jol megerdemelt szabadsagom, ami ket hetig fog tartani!!!

Holnap hajnalban indulunk innen, hogy odaerjunk idoben a dublini repterre, mert a gepunk 10 korul indul. Remeljuk nem fog kesni, es minden flottul zajlik majd. Bostonba repulunk, ahonnan busszal megyunk tovabb Portlandbe. A hetveget Lew & Jennaval toltjuk, akik szeretik a vodkat es a Guns'n Rosest. Megyunk baseball meccsre is, ahol hot-dogot fogunk zabalni es sort vedelni. Vasarnap felvesz minket Aaron egyik regi haverja, akinel egy napot toltunk, majd keddtol Aaron anyukajanal leszunk. Itt en napozni es vasarolni fogok pentekig, amikor az eskuvoi elokeszuletek beindulnak, probavacsora stb. Szombaton eskuvo, ahol aranyhalkent fognak bamulni a rokonok, ugyanis a tobbsegevel meg nem talalkoztam, szoval nekik ez ilyen "ket legyet egy csapasra".

Aztan hetfon irany Norfolk, Virginia Boston - NY-on keresztul. Itt Aaron apukaja lakik, nala leszunk pentekig. Meg nem tudom mik fognak tortenni itt.

Ezekrol mind beszamolok majd itt! Mindenkinek jo szigetelest a hetvegere! :-)

Saturday 26 July 2008

Július 11-12

Mint azt gondolom többen tudjátok, július 12-én eddig jobb volt elkerülni Belfastot, mert ilyenkor, egyszer egy évben a katolikus és a protestáns közösség nyíltan és szervezett formában bemutat egymásnak. Ahogy beszélgettem itt az emberekkel, mára ez már egyre kevesebb embert érdekel, így a többség inkább elhúz valahova a hosszú hétvégére, minthogy azzal töltse megérdemelt szabadságát, hogy másokat utáljon. Helyettük viszont megjelentek a turisták, ami azt jelenti, hogy ez a fesztivál hamarosan árnyéka lesz önmagának és afféle politikai disneylanddé avanzsálódik.

Ami egyrészről rossz, mert azt jelenti, hogy Észak-írország is kezd beállni a elkommercializálódott, fejlett nyugati országok közé. Csak semmi nemzeti öntudat: Igen, mi mind egyéniségek vagyunk! Ne értsetek félre, aki ismer tudja, hogy én mindig is inkább a baloldal felé hajlottam, de azért jó lenne látni egészséges hazaszeretet, mint mondjuk ami Amerikában megfigyelhető amióta Obama hirdeti az igét. Másrészről jó is, mert legalább ki lehet menni az utcára anélkül, hogy valaki hátbalőne vagy felgyújtana.

Amúgy mi csak pénteken vettünk részt az eseményekben, ugyanis az tűnt érdekesnek. Pénteken 6-kor minden bezár és az emberek készülődnek a bonfire-re, ami máglyarakást jelent, de nem az édességet. Már egy héttel előtte az ország különböző pontjain összehordanak úgy kb. 20-30 méter magasságú égetnivalót, többnyire bútorokat, kb. mint otthon lomtalanításkor. Ezeket daruval oldják meg. Este 10-11 körül pedig indul a buli. A környékünkön, a Delhi street végében van az egyik legnagyobb ilyen bonfire, úgyhogy felszerelkezve egy kis sörrel és viszkivel nekivágtunk, hideg volt az éjszaka:-). Erről lehetett volna egy oltári dokumentum filmet forgatni, mert a látvány nem volt egyszerű. Először, úgy 10 körül, hogy a gyerekeknek is kedvezzenek, mini bonfire-t csináltak és a kis ötévesek arra dobálták a kisebb bútordarabokat. Ettől én teljesen kivoltam, mert én biztos nem engedném a gyerekemet, hogy ekkora tűz közelébe menjen egyedül a sötétben. Na mindegy, szóval volt dj kamion, hot-dogos és helyi menő csávók vedelték a Harpot (egy helyi olcsó sör - a szerk.). A zene először nagyon jó volt, Grease, Dirty Dancing meg hasonló számok, majd átment 50 Centbe. Ennek a kis törpék nagyon örültek és el is kezdtek gangszta módjára táncolni a tűz körül. Ez a kép illett volna bele leginkább a dokumentumfilmbe, ahogy a kis ír vörigyerekek, félig letolt rappergatáyban dobálnak a tűzre Belfastban. Tehát ebből is látszik, hogy a többség, főleg a fiatalok már nem tudják miről szól ez az "ünnep" és inkább bulinak tekintik. Bár ők azért biztos nem katolikusok. Képek erről itt. Sajnos elég sötétek lettek.

Másnap inkább itthon videóztunk, amíg ezek vonulgattak, de Jennie barátnőnk kiment a frontvonalra és készített néhány képet. Ezeket lásd alább. Amit mutattak a tévében is, az a kis összecsapás csak silány utánzata a múltnak, bárkit megkérdezel itt, azt fogja mondani, hogy "it was uneventful." Eseménytelen.

Kép 1
Kép 5 Kép 9 Kép 13
Kép 2 Kép 6 Kép 10 Kép 14
Kép 3 Kép 7 Kép 11 Kép 15
Kép 4 Kép 8 Kép 12 Kép 16

Tuesday 8 July 2008

A Függetlenség Napja

Hát itt vagyok megint. Sajnos mióta megöltem a laptopunkat, azóta nem sok időm marad a gép előtt ülni, ezért nem jelentkezem olyan gyakran. Remélem jól vagytok.

Először is: ezt az évszakot én még a legkisebb jóindulattal sem nevezném nyárnak. Jó tudom, pedig Ti szóltatok! Viszont én amikor először itt jártam "írben", akkor egész kellemes volt a hőmérséklet, így hát gondoltam, azért előfordul az is néha. Ja, nem. Az volt a kivételesen jó idő. Egyébként, a dolgok jó oldalát nézve, ilyen időben nem olyan borzasztó dolgozni. Na azt a 40 fokos meleget, amit tavaly átéltem otthon az irodában, azt sem kívánom senkinek.

Bréking: találkoztam egy jó fej magyar lánnyal, úgy hívják, hogy Zita. Most már tudok magyarkodni itt is tehát. Ma péládul voltunk ebédelni. Ő egy kávézóban dolgozik és már két és fél éve itt él. A találkozásunk múlt hét csütörtökén történt, amikor lementünk megnézni a "klubba" az Aaron egyik tanítványát zenélni. Szuper jó volt, 60-as évek, parókák, rockabilly, csak arra nem emlékszem, hogy hol parkoltam a Cadillac-kel.

Azután elhívtam Zitát a pénteki buliba, a Jennyhez. Ugyanis július 4-e , Will Smith óta mindenki tudja, hogy veszélyes is lehet. UFÓ-k nem jöttek, pedig én voltam megbízva az elengedhetetlen kellékkel: a tüzijáték beszerzésével. El is mentem egy boltba, amit ajánlottak, ahol közölték, hogy azt csak engedélyre lehet vásárolni. Szóltam Jennynek, aki West-Belfastban bement a helyi Joe-hoz, a mindenes boltba, mire az kérésére előhozott a raktárból kétféle csomagot is. Mi a 15 fontos 25 darabból álló készlet mellett döntöttünk. Marha jó volt, volt kilövellős, pörgős, sikítós meg olyan ami nem csinált semmit. Gondolom nem direkt. Ezen kívül amerikai zászlós tányérokból ettük a hamburgert, a pofánkat az amerikai zászlós szalvettába törölve és Budweiserrel (amerikaival!) öblítettük a zsírt. Voltunk kb. 15-en, amiből kettő darab amerikai képviselte az ország színeit. A többiek: írek, kanadaiak, magyarok és egy ausztrál lány. Ez volt a nemzetiségi eloszlás.

Hétvégén indul be a "Marching season". Ez az amikor a protestánsok végigvonulnak a városon és lehetőleg megpróbálnak minél több bosszúságot okozni a katolikusoknak, akik ezt megpróbálják viszonozni egy-két kedvességgel, mint: felgyújtanak ezt-azt, késelgetnek, sértegetik az arra járókat stb. Ez mindkét félre igaz. Pont itt fognak előttünk végigvonulni, úgyhogy szerintem ehhez képest a pesti gay pride az kismiska, főleg azért mert itt az idegenek ellen is szól a gyűlölködés. Na tessék, buzi lettem!

Ha nem jelentkezem, akkor beálltam a fesztivál zenekarba tubásnak!:-)

Wednesday 11 June 2008

Whitehead

Amit a legjobban szeretünk hétvégén csinálni az, hogy kinézünk egy tengerparti városkát a közelben és lemegyünk sétálni és körülnézni. Minden hétvége így olyan, mintha nyaralni mennénk, mert bár itt nem vágysz arra, hogy belevesd magad a vízbe, a partról nézni a hajókat és a vizet roppant megnyugtató. Otthon nem nagyon van ilyen hely ahol ki lehet kapcsolódni...talán a Széchenyi? Na jó, csak vicceltem. Persze, ha valakinek van háza a Balatonnál, az szintén nyerő.

Tehát múlt hétvégén Whiteheadben jártunk, ami északra esik Belfasttól. Innen egy szuper tengerparti sétány vezet végig a blackheadi világítótoronyhoz, sziklákkal, barlangokkal ötvözve útközben. Ebből a toronyból világítottak az összes nagy hajónak, amit Belfastban építettek, köztük a Titanicnak is.

A kétórás séta után pedig megkerestük a vasúthoz legközelebb található pubot és egy-két sörrel zártuk a kirándulást. Én mondom, ennél nincs jobb kikapcsolódás egy vasárnapon!

Képek erről megtekinthetők a szokásos helyen.

Tuesday 20 May 2008

Z.K.

Azt hiszem aki valaha is járt az E-Klubba, Black Jackbe és efféle helyekre, annak nem kell lefordítani a fenti rövidítést. Szóval Aaron megint vett jegyeket a Spring & Airbrake nevű klubba, ahol kevésbé sikeres zenekarok szoktak fellépni, bár ki tudja miből lesz a cserebogár. A hangulat általában - így két koncert után bátran állíthatom - mindig jó és csapolnak sört tehát az mindig javít a közérzetemen.

Szóval ez alkalommal a Hold Steady nevű amerikai bandát mentünk megnézni és jött Jenny is velünk. A koncert szuper volt, erről a képeket megtekinthetitek a szokásos oldalon www.indafoto.hu/tara. A végefelé kitaláltam, hogy bulizzunk a zenekarral (hazai ártalom) és majd én beszélek velük stb. győzködtem Jennyt. Igenám, de mire vége lett, mindenki elhúzott haza - otthon ez nem így szokás - a hely bezárt, mi meg ott álltunk a hátsó bejáratnál mint az Erika & Zsuzsi a Hooligansre várva az E-klub öltözőjénél :-). Hirtelen már nem volt olyan jó ötlet a zenekarral bulizni, mondhatnám inába szállt a bátorságom. Aztán eszembe jutott, hogy ez előtt az éjjel előtt mégcsak nem is hallottam róluk, akkor minek is állok itt a hátsó bejáratnál (egyébként Aaron is ott volt:). Na mindegy, egy kép készült a szintissel, akit a bajusz miatt szeretünk. A poszt tanulsága: már nem megy úgy mint régen.

Ja és az időjárás gorgeous (csodálatos) ahogy errefelé ejtik!:-)
Üdvözlet Mindenkinek!

Saturday 10 May 2008

Áprilisi bolondságok

Hú, nehéz lesz visszaemlékezni egy hónappal előbbre, mert annyi minden történt. Feltöltöttem egy csomó képet az indafotóra, úgyhogy lehet majd szemezgetni (akit érdekel), még a végén felismerheted magad is...(www.indafoto.hu/tara)

Tehát, jöttek a Hajniék és egy hosszú hétvége keretein belül ellátogattunk Dublinba, ahol megnéztük a Guinness Storehouse-t. Itt gyártják kizárólagosan a fekete nedűt az egész világon és interaktív módon végig lehet kísérni a főzési procedúrát a végén egy kóstolóval lezárva. Még csapolni is lehet, ha van türelmed kivárni! Aki megy valaha is Dublinba, ezt ne hagyja ki! Érdekesség: Tudtad-e, hogy Arthur Guinness 1759-ben egy 4000 évre szóló szerződést kötött a St.James Gate (a mostani kifőzde helye) akkori tulajdonosával évi 45 fontos bérleti díjra? Lehet, hogy ez a világ legjobb üzlete, nem?

Mivel annyira kedves volt az időjárás, hogy megint vízszintesen esett a pofánkba az eső (egész nap!) ezért a Guinnesskedés után betérünk a Temple Barba és iddogáltunk estig. Erről lásd a képeket, van egy-két vicces. A lányoknak nagyon tetszettek például az itt folyamatosan zajló lánybúcsúk (ld. kalapos csajok). Az este folyamán Zsuzsi lovasbalesetet is szenvedett, amin aztán két napig röhögtünk, szerencsére nem esett nagyobb baja. Kérdezem, jó ötlet-e egy dublini pubba fémből készült lószobrot állítani, hogy a sok részeg turista ott lovagoljon, vagy -ahogy a mi esetünkben is- leessenek a lóról? A válasz: nem!:-)

Vasárnap a lovasbalesetet kipihenendő, West-Belfast felé vettük az irányt, amit gyalogosan közelítettünk meg. Ez csak azért kiemelendő, mert arrafelé ritkán látnak három lányt térképpel sétálni, a turisták többsége ugyanis túrabusszal vagy fekete taxival néz körül. Ezt látván meg is viccelt minket két srác egy autóból mellettünk elhaladva akkorát üvöltött ki az ablakon, hogy a Zsuzsi rám is ugrott, én is a frászt kaptam, mit ne mondjak. De, persze ezt teljesen ártatlanul tették, csak -ahogy errefelé mondják- a "craic" (móka) kedvéért.

Hajniék repülőjével érkezett Mike, tehát egy gyors ágyneműcsere után már készen is álltunk a fogadására. Én sajnos nem tudtam olyan sok időt tölteni vele, mert hétköznap dolgoznom kellett.
Viszont egy csütörtöki nap mentünk koncertre, azt hiszem először, mióta itt vagyunk. A zenekart én egyáltalán nem ismertem, az a nevük, hogy Saw Doctors, de nem is volt baj, mert olyan jó hangulat volt, hogy az kárpótolt. Tudjátok, amolyan kultusz zenekar aminek mindenki ismeri a dalszövegeit, afféle ír Kispál. Másnap nem is tudtam bemenni dolgozni, szegény Mike is rosszul volt egész nap. Ez már nem megy úgy mint a régi szép időkben...

Sunday 20 April 2008

Sushi ünnep

Tudom, már rég nem jelentkeztem, azóta sok minden is történt, de ígérem, hamarosan bepótolom az áprilist . Egy kis előzetes a múltból: itt volt Hajni & Zsuzsi és Mike és ettünk sushit.

Na ez a poszt pont az utóbbiról szól. Sokan misztifikálják a sushit, mert éttermekben elég drága és ezért a többség azt feltételezi, hogy ez valami ritka összetevőkből álló, egyenesen csak Japánból importálható alapanyagokból készült ételféleség, ezért meg sem próbálják maguk előállítani. Mások pedig egyszerűen irtóznak tőle...ők valószínűleg még nem próbálták. A következő két videó segítségével mindenki megtanulhat sushit készíteni otthon, egyszerűen, de finomat!

Összetevők: japán sushi rizs , alga lapok, rizs ecet, sushi alátét, wasabi (japán torma), szója szósz, cukor, só, belevaló zöldségek, esetleg lazac vagy tonhal. Ezek mind beszerezhetők az Ázsia boltban, a Nagycsarnokban otthon.


Jó szórakozást a videókhoz! :-)



Monday 24 March 2008

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Mindenkinek a fentieket kívánom!

Végre négy teljes nap szabadság...azaz részben, mert csütörtökön össznépi céges ivászatból szombat reggelre sikerült kijózandonom. Tehát a péntek gyakorlatilag kimaradt az életemből. Nem megy már úgy mint régen. Azért kicsit félek is, hogy nem mondtam-e senkinek semmi hülyeséget és rendesen viselkedtem-e. Végülis az, hogy éjjel kettőkör az egyik Line Managernek a hallókészülékét próbálgattam, teljesen szokványos bulinak tekinthető, nem? Ja, és egyébként is, Ő erősködött, hogy hallgassam meg milyen tisztán lehet hallani a hangokat vele!

Vasárnap átjött Jenny, ettünk-ittunk rendesen. A menü: Quiche, sajtok, frissen sült kenyér (Aaron sütötte!), sonka helyett sült hús, gyümölcsök, chocolate chip cookie stb. Mindehhez Bloody Mary kísérőnek. És itt térnék ki azok számára, akik nem értik a Bloody Mary jelentőségét: ha jól van elkészítve, akkor nincs jobb nappali koktél nála. De ne a Malévon felszolgált paradicsomlé + kis tasak bors, azt nesze variációra tessék gondolni, hanem az igazira. Yammm. Amúgy itt egy recept, akit érdekel: http://www.drinksmix.net/bloody_mary.htm

Utána kocsmáztunk még 10-ig majd bedőltünk aludni. Remek nap volt!
Ma cserébe csak a döglés és filmnézés. Már hármat megnéztünk: Pleasantville, Darjeeling Express, Into the Wild. Az utóbbi elég szomorú, igaz történet, így remélhetőleg most valami vidám következik.

Megyek is...Ja, itt még nem írtam meg, hogy május 1-jén megyek haza! Már van repjegyem is, meg minden. Juhééé!

Friday 14 March 2008

A dublini fiaskó

Úgy látszik az ember tényleg kiegyenlíti a számláit élete során, akaratlanul is. Eddig nagyon sokat kaptam a Temple Bartól. Már jónéhányszor töltöttem el kellemes éjszakát, kedves idegenek társaságában...jó hangulatban. Gondoltam megmutatom újabb látogatóimnak, névszerint Barbinak és Timcsinek, hogy milyen is a bulik Disneylandje. Hát most visszavette, amivel tartoztam...

Pénteken érkeztünk, foglaltunk szállodát is (ld.kép), ami csúcsszuper volt, főleg ár-érték arány szempontjából. Három csaj, egy üveg Bacardi és egy lime (amit kanállal vágtam fel), ezzel indítottuk dublini, éjszakai kiruccanásunkat.


Megjártuk a legjobb helyeket, láttunk is érdekes embereket, mert pont rugby hétvége volt ezért még az átlagosnál is több turista vonulgatott, némelyik walesi sárkánynak öltözve, de láttunk Supermant, Batmant és még néhány más akcióhőst (ld. szintén kép).



Már a hangulat éppen kezdett fokozódni, ráadásul a kedvenc pubomban kötöttünk ki úgy éjjel 2 körül (Cogarty's), amikor észrevettem, hogy hoppá, KIRABOLTAK! Jó, ez így drámaian hangzik, de ellopták a pénztárcám az összes hitelkártyámmal, a buszjegyünkkel visszafelé, személyi, adókártya...stb. ezek már nem is érdekeltek annyira. Az érzés "felemelő", amikor egy fél perc alatt kijózanodsz, de érdekes módon a legjobban az fájt abban a pillanatban, hogy elba.ták a bulinkat, mert abból csak egy van!
Rövid befejezés ehhez: a pénztárcám meglett, másnap reggel a pubban visszaadták üresen, a bankártyámmal, holott letiltottam 5 percen belül, visszaéltek 100EUR erejéig amiért még harcolok és most már biztosan állíthatom, hogy az OTP Bankkal végeztem!! Nem hogy nem segítenek, hanem inkább hátráltatnak, de ebbe nem is megyek bele már.

Egyébként a további ittlétük minden incidens nélkül zajlott és szerdán egy Fibber's-es bulival zártuk(ld. utsó kép), ahol mindenki jól érezte magát és ittunk cidert feketeribizli sziruppal...yamm.
A többi privát...Ja és senki ne nézze meg az Accidental Husband című filmet Uma Thurmannal és Colin Firth-szel, mert talán még a Doktor Szöszi 2-nél is rosszabb, ha ilyen lehetséges!:-)

Saturday 23 February 2008

Szökőév

Remekül alakult ez a február, bár még nincs vége, voltam otthon, lett új állásom és remélhetőleg új barátok is az utóbbi révén. Nagyon fiatal csapatba kerültem, én vagyok a legidősebb...brühühü, tudom ez már csak rosszabb lesz.:-) Főnököm, Gerard, akiről már tettem említést 24 éves (jól megnéztem a Bebo-n) és teljesen ki van varrva. Rage Against The Machine és Pantera rajongó, legalább tudunk miről beszélgetni. Ezen meg is lepődött. A többiek is nagyon aranyosak és segítőkészek, jövő hétvégén megyünk inni, fizu után. Amolyan beavatás fajta dolog...lehet, hogy ők járnak rosszul.

Megtaláltam a fényképező kábelt, tehát lehet nézegetni a képeket Mo-ról és egy párat Alex barátom látogatásáról. www.indafoto.hu/tara Vagy egyszerűen kattints ide.

Ez még egy jó sztori.

Alex, egy 50 éves, San Franciscó-i rockerarc, aki Krakkóban él és néha áttruccan zenélni ide, mert itt megfizetik. Valami 1500 EUR-t keres egy hétvégén 3 koncerttel, ami azért nem rossz. Főleg, hogy nem is a saját számait játssza többnyire. A lényeg, hogy lementem (vagy ahogy itt mondják, felmentem) Dublinba múlt pénteken, hogy megnézzem a koncertjét és elég jól mulattunk. Találkoztunk magyarokkal is hajnaltájt, akikkel fennhagon énekeltünk magyar számokat a Temple Bar kellős-közepén, mint "Kör közepén állok..", "István a király" és hasonlók, nem kell említenem, hogy ki vitte a főszólamot. khm... Alex, mivel Magyarországon élt egy évig, sikeresen megjegyezte, az "egészségedre" kifejezést, ezért rögtönzött is egy számot, aminek ez az egy szó volt a szövege, na ettől mindenki eldobta az agyát és még táncra is perdültek!! Iszonyat jó volt. Majd 3 körül emlegetett nekem valami alagutat, ahol hajnalban szoktak zenélni és több százan is összegyűlnek akár, mert ugye a szórakozóhelyek többsége bezár. El is mentünk és Alex egy szál gitárral nekiállt hangulatot csinálni, egy csomóan megálltak és kértek számot, énekeltek, táncoltak. Én majd szétfagytam, mert pont akkor volt mínusz 5 fok az utóbbi egy évben, de régen szórakoztam ilyen felhőtlenül.

Most éppen lebetegedtem, de remélem hamar elmúlik. És miért? Mert az egyik hülye p..csa, tök betegen bejött dolgozni és amikor kb. 10-en voltunk a liftben elkezdett tüsszenteni csak úgy a nagyvilágba, mire valaki megjegyezte, hogy talán legalább a kezét a szája elé tehetné, akkor felnevetett, hogy miért, legalább mindenki otthon maradhat egy hétig!! Ez hülye?? Betegen milyen jó otthon maradni, nem?

Aaron is jól van, de nem sok minden történt vele az utóbbi időben, kivéve, hogy elkezdődött az új szemeszter és előadást is tart már.

Monday 11 February 2008

Bréking!

Van új állásom! Végre, otthagytam a vízműveket! A BBC-nek dolgozom ezentúl, teljes állásban, határozatlan idejű szerződéssel!!!

Ugye, a vadkapitalizmusban minden nagyobb cég outsourcingolja (sic!) a részlegeit (azaz kiadja egy külső szakértő cégnek bizonyos feladatköreit, hogy pénzt takarítson meg), így tett a BBC is, amikor egy Capita nevű multira bízta a HR osztályát. Tekintve, hogy kb. 26 ezer ember dolgozik a BBC-nek, és az összes munkaügyi kérdésükkel a Capita fogalkozik Belfastban, egy darab emeleten, elég mozgalmas munkának nézhetek elébe én is. De annyira szupi, meg mindenki tök kedves volt, a Line Managerem egy tündérbogár, Gerard. Na jó, ez még csak az első nap volt, úgyhogy majd lehet, hogy jön a feketeleves. De végre egy normális munkahely, rendes szabival és nem a szennyvízzel kell foglalkozni, hanem producerek, statiszták, rádióbemondók munkaszerződésével, ki tudja mire lehet ez még jó...Szóval most örülök, de át kell újra térnem a havi fizetés hátrányaira, ami elég érzékenyen érint jelen pillanatban. Nem tudja milyen jó a heti fizu, aki még nem próbálta!

Sajnos a képek váratnak magukra, mert nem találom a feltöltőkábelt a fényképezőhöz, lehet, hogy Mo-n maradt. :-((

Thursday 7 February 2008

Back to the future

Megerkeztem epsegben, de ennyire faradt mar reg nem voltam. Ejjel fel 2-re ertem haza, ami nektek fel 3, tehat eleg hosszu volt az ut. Az utrol annyit, hogy megint idoben, flottul zajlott minden, am ennyire meg nem feltem a repulon, mint tegnap. Mar nem csak az ide-oda razkodas jellemezte utunk 75%-at, hanem a vegen meg bevetett a pilota egy-ket "San Francisco utcain"-t is a levegoben. Megallni is epphogy sikerult. Ja, es megdolt az elmelet, mert eddig azt hittuk, hogy ez csak az Airbusra jellemzo, de ez egy Boeing 737-es volt.

Azota mar tortennek a dolgok ezerrel. Ma reggel egy allasinterjuval inditottam a BBC-nel, ami 45 percig tartott, le is izzadtam majd vissztaertem kedvenc munkahelyemre. Fonokommel (az egyikkel) egybol ossze is futottam a liftben. Ja, rola meg nem is irtam, pedig vicces. Kollegammal csak ugy hivjuk, hogy "The Hawk", mert ugy figyel mindig mindenkit, mint egy solyomszem. Karacsony korul szuletett meg a kisfia, akit ugy hivnak, Moby. Igen, mint az eloadomuveszt. Szoktuk figyelni az emberek reakciojat, amikor megtudjak ezt a hirt, es azon derulunk, hogy a pokerarc mogott remeg a szajuk sarka. Mert ez nem egy kifejezett ir nev, de szerintem sehol sem honos, csak a popiparban. O Moby Jack Murdock. Otthon meg van nekunk Fradika.

Itt megragadnam az alkalmat, hogy minden kedves csaladtagomnak, baratomnak, ismerosomnek, ex-munkatarsamnak, ex-csoporttarsamnak, ivocimboramnak es a kedves OTP-s ugyintezonek (aki elintezte, hogy kapjak uj kartyat), megkoszonjem, hogy olyan kellemesse tettetek az otthon toltott napjaimat. Most mar tudom mi az, amit senki nem tud potolni se itt, se mashol a vilagon: Titeket! (kiveve az OTP-s ugyintezot, mert hozza sok hasonlo van errefele:-)

Na megyek, mielott elerzekenyulok, de nemsokara jonnek a kepek es nemi beszamolo Budapestrol, amolyan Best of...

Sunday 20 January 2008

Megyek haza.

Na itt az idő, nemsokára érkezem. Szombaton a Szeparéban ünneplem érkezésem néhány kedves barát társaságában, remélhetőleg. Ha a Ryanair is úgy akarja.

Mostanában kevés izgalmas dolog történt. Még ugyanott szívok munkaügyileg, Aaron még ott sem. Ami egy kicsit aggasztó, pedig már Ő is jelentkezett minden utolsó bohóc állásra. Állítólag február-március az igazi álláskeresős időszak. Na majd ezt meglátjuk!

Múlt héten voltunk bulizni, ami tök jó lett volna, de annyira megörültem annak, hogy végre alkohol közelébe jutottam, hogy egy kicsit tú'tótam és sikerült rókakölyköket a világra segítenem a Fibber Magee's női mosdójában. Már ha ennyire részletekbe menően érint ez benneteket, kedves olvasók! Ez mind azután történt, hogy egy kicsit "megpihentem" az asztalon, a fejem a tenyeremben, mire odajött a bedobó, hogy akkor most talán távozzak. Aaron és Judith nyugtatgatták, hogy azért nem ennyire rossz a helyzet, igazuk volt, miután kiadtam magamból mindent, nem volt annyira rossz. Szóval most nem iszunk már szilveszter óta, leszámítva ezt az egy esetet. De ekkor azért Aaron sem volt olyan rózsásan másnap.

Nem is szaporítom tovább a szót, megyek, írom tovább a szakdolgozatomat, az amerikai-ír kapcsolatokról.

See you at home-
B.

Saturday 5 January 2008

Képex [sic]

Egy-két új figurát hozzáadtam az oldalhoz.

Mint az elég szembetűnő, egy számlálót tettem fel, amely mutatja pontos érkezésem az őshazába. Legfőképpen Timcsinek szánom, reménykedve, hogy tárt karokkal és széles mosollyal fog várni a reptéren. :-) De mindenki másnak is, akit érdekel, hogy lát-e vagy sem.

A másik, a diavetítés funkció. Feltöltöttem egy csomó képet az indafotora, úgyhogy lehet nézegetni. Az egész december terméséből válogattam (ezúton remélem, hogy a szerzői jogokat kedvesen átengedik a képek tényleges készítői: András, Barbi és Gail). Mit mondjak, elég mozgalmasra sikeredett az elmúlt hónap, szerencsére!

Itt tekinthetőek meg a képek.

Na most megyek elszürcsölök egy alkoholmentes koktélt...brrrrr

Thursday 3 January 2008

...and a Happy New Year

Boldog Ujevet kedveskeim! :-)

Osszegzeve az oevet, eleg jol telt. Meghazasodtam, vegigbuliztam a nyarat, voltam ketszer Olaszorszagban (a legjobb hely:-), elso uzleti utamon is reszt vehettem Dublinban, szereztem egy uj baratot (Kata)...ja, es elkoltoztem Irorszagba! Not too shabby for Betti.
Az ujev legalabb ilyen tartalmas legyen am!

Amugy az unnepek kellemesen teltek, bar igaz, hogy dolgoznom kellett, de ha lehet meg lazabb volt a hangulat, mint szokott. Kb. azzal telik a 7.5 munkahelyemen toltott orabol 5, hogy Mahjonggozok az Interneten. Eleg unalmas, de legalabb a logikai keszsegeim fejlodnek. haha

Vegul Aaron anyukaja ideert, a tervezett 24-e helyett, 26-an, Aaron szulinapjan. Kiderult, hogy kesett a gepe Bangorbol Newarkba, de meg ott volt a repteren a transzatlanti jarat amikor odaert, viszont a kaput mar lezartak. Azt mondta olyan volt, mint valami giccses amerikai filmben, ahogy loholt, hogy elerje, majd konyorgott a kapusnak, hogy engedje fel, mert a reg nem latott fiahoz megy latogatoba, es karacsony van, sot neki meg a szulinapja is...! DE az elet nem Hollywood. Mig egy felejtheto, egy karacsonyos filmben biztos konnyekig meghatodva hivtak volna vissza a gepet a kifutopalyarol, ugy hogy meg a gizda csavo is elerzekenyulve felrenyelte volna a popcornt a Polus mozijanak randiulesen, addig a valo eletben karjukat szettarva kozoltek, hogy akkor ki kellene tolteniuk ujra a papirokat, es ahhoz most nekik nincs kedvuk igy karacsonykor. Nektek is a kellemest.

Karacsonykor ettunk, ittunk, filmeket neztunk mint minden normalis ember. Gaillel ellatogattunk Carrickfergusba, ahol megneztuk a kozepkori varat, ami nagyon szuper volt. Itt szallt partra ugyanis III Vilmos. Tessek utananezni, hogy ki volt O, William of Orange. Nem a legnepszerubb a republikanus-katolikus korokben, de talan ertheto miert. Kepeket mellekek majd. Tudom logok egy parral, de csak otthon tudom oket feltolteni.

Vegre elmentunk a black cab tourra is, ami Ny-Belfastban korbejarva vegigmutogatja a falfestmenyeket, amelyek itt, az eszak-ir zavargasok alatt es utan nagyon elterjedtek lettek.
Semmi obszcen szoveg, csak a "hosok" (IRA, Sinn Fein) kepei, graffitik es mozaikok. Nemelyik eleg gagyi, de vannak koztuk igazan muvesziek is. Ez kar hogy Magyarorszagon nem lett divat a szovjetek kivonulasa utan, bar otthon nem lehet ertelmesen politizalni, mert ugyis barlanglakok beszelgetesebe fajul minden velemeny. Errol is felteszek majd egy-ket kepet, de ezek Gailnel vannak, allitolag majd kuldi oket. Amugy sokan meg ma is azt gondoljak (maguk az irek is), hogy nem jonnek Belfastba, mert az veszelyes. Statisztikak szerint pedig Belfast az egyik legbiztonsagosabb varos az egesz szigeten. Dublinban tobb eselyed van, hogy lelonek, leszurnak, leutnek, elutnek, megeroszakolnak stb. Itt politikai harcok mar nincsenek, es mivel kis varosrol van szo a bunozesi rata alacsonyabb mint egy nagyobb varosban. Nem baj, en elvezem, hogy nincs annyi kulfoldi, egyelore...

Most ennyi, amint tortenik valami izgi, leirom!