Na itt az idő, nemsokára érkezem. Szombaton a Szeparéban ünneplem érkezésem néhány kedves barát társaságában, remélhetőleg. Ha a Ryanair is úgy akarja.
Mostanában kevés izgalmas dolog történt. Még ugyanott szívok munkaügyileg, Aaron még ott sem. Ami egy kicsit aggasztó, pedig már Ő is jelentkezett minden utolsó bohóc állásra. Állítólag február-március az igazi álláskeresős időszak. Na majd ezt meglátjuk!
Múlt héten voltunk bulizni, ami tök jó lett volna, de annyira megörültem annak, hogy végre alkohol közelébe jutottam, hogy egy kicsit tú'tótam és sikerült rókakölyköket a világra segítenem a Fibber Magee's női mosdójában. Már ha ennyire részletekbe menően érint ez benneteket, kedves olvasók! Ez mind azután történt, hogy egy kicsit "megpihentem" az asztalon, a fejem a tenyeremben, mire odajött a bedobó, hogy akkor most talán távozzak. Aaron és Judith nyugtatgatták, hogy azért nem ennyire rossz a helyzet, igazuk volt, miután kiadtam magamból mindent, nem volt annyira rossz. Szóval most nem iszunk már szilveszter óta, leszámítva ezt az egy esetet. De ekkor azért Aaron sem volt olyan rózsásan másnap.
Nem is szaporítom tovább a szót, megyek, írom tovább a szakdolgozatomat, az amerikai-ír kapcsolatokról.
See you at home-
B.
No comments:
Post a Comment