Áprilisi bolondságok

Hú, nehéz lesz visszaemlékezni egy hónappal előbbre, mert annyi minden történt. Feltöltöttem egy csomó képet az indafotóra, úgyhogy lehet majd szemezgetni (akit érdekel), még a végén felismerheted magad is...(www.indafoto.hu/tara)

Tehát, jöttek a Hajniék és egy hosszú hétvége keretein belül ellátogattunk Dublinba, ahol megnéztük a Guinness Storehouse-t. Itt gyártják kizárólagosan a fekete nedűt az egész világon és interaktív módon végig lehet kísérni a főzési procedúrát a végén egy kóstolóval lezárva. Még csapolni is lehet, ha van türelmed kivárni! Aki megy valaha is Dublinba, ezt ne hagyja ki! Érdekesség: Tudtad-e, hogy Arthur Guinness 1759-ben egy 4000 évre szóló szerződést kötött a St.James Gate (a mostani kifőzde helye) akkori tulajdonosával évi 45 fontos bérleti díjra? Lehet, hogy ez a világ legjobb üzlete, nem?

Mivel annyira kedves volt az időjárás, hogy megint vízszintesen esett a pofánkba az eső (egész nap!) ezért a Guinnesskedés után betérünk a Temple Barba és iddogáltunk estig. Erről lásd a képeket, van egy-két vicces. A lányoknak nagyon tetszettek például az itt folyamatosan zajló lánybúcsúk (ld. kalapos csajok). Az este folyamán Zsuzsi lovasbalesetet is szenvedett, amin aztán két napig röhögtünk, szerencsére nem esett nagyobb baja. Kérdezem, jó ötlet-e egy dublini pubba fémből készült lószobrot állítani, hogy a sok részeg turista ott lovagoljon, vagy -ahogy a mi esetünkben is- leessenek a lóról? A válasz: nem!:-)

Vasárnap a lovasbalesetet kipihenendő, West-Belfast felé vettük az irányt, amit gyalogosan közelítettünk meg. Ez csak azért kiemelendő, mert arrafelé ritkán látnak három lányt térképpel sétálni, a turisták többsége ugyanis túrabusszal vagy fekete taxival néz körül. Ezt látván meg is viccelt minket két srác egy autóból mellettünk elhaladva akkorát üvöltött ki az ablakon, hogy a Zsuzsi rám is ugrott, én is a frászt kaptam, mit ne mondjak. De, persze ezt teljesen ártatlanul tették, csak -ahogy errefelé mondják- a "craic" (móka) kedvéért.

Hajniék repülőjével érkezett Mike, tehát egy gyors ágyneműcsere után már készen is álltunk a fogadására. Én sajnos nem tudtam olyan sok időt tölteni vele, mert hétköznap dolgoznom kellett.
Viszont egy csütörtöki nap mentünk koncertre, azt hiszem először, mióta itt vagyunk. A zenekart én egyáltalán nem ismertem, az a nevük, hogy Saw Doctors, de nem is volt baj, mert olyan jó hangulat volt, hogy az kárpótolt. Tudjátok, amolyan kultusz zenekar aminek mindenki ismeri a dalszövegeit, afféle ír Kispál. Másnap nem is tudtam bemenni dolgozni, szegény Mike is rosszul volt egész nap. Ez már nem megy úgy mint a régi szép időkben...