Állásinterjú

Mivel utálom a jelenlegi munkámat, gőzerővel keresek állást. Eddig elég sok helyre beadtam, de természetesen nem is méltatnak válaszra, mint otthon általában. Eddig egy helyre hívtak be tesztelésre (aptitude test), ahol mindenféle matek- és logikai fejtörőket kellett megoldani. Olyan készségeket mértek, amelyek kellenek az ilyen uncsi adminisztrációs melóhoz. Ez az állás elég jó lett volna, a BBC HR osztályán lettem volna egy utolsó kis csicska, de valahol el kell kezdeni.

Na de miért nem kaptam meg? Hát azt tudni kell hozzá, hogy itt az emberek nem szeretik ha kérdezel (főleg olyat, amire nem tudják a választ), én meg kérdeztem. Történt ugyanis, hogy a tesztfüzetben (az én megítélésem szerint), rosszul lett nyomtatva az egyik feladat. A kérdések nem passzoltak a táblázathoz, amiből dolgozni kellett. Ezt szóvá is tettem már a feladat megoldása közben, kézfeltartással jeleztem e szándékomat. Úgy nézett rám a két felügyelő, mintha ilyen még soha nem történt volna. Ugyanis ők mondták, hogy közben már nem lehet kérdezni, de előtte meg honnan tudod, hogy valami malőr közbejön? 22-es csapdája...

A lényeg, nagy nehezen odajött és anélkül, hogy beletekintett volna a feladatba, rámnézett és azt mondta: Olvasd el mégegyszer a feladatot! Mondom, nem vagyok hülye a feladatot értem, de nyomtatási hiba van az oldalon! - Olvasd el mégegyszer!-mondta újra. Mondom: oké!

A teszt után - miután elvették a feladatlapot - odajött a másik okos és lerakott elém egy másik füzetet, hogy akkor mutassam meg, hogy hol volt a hiba. Mondom ez egy másik füzet, hagyjuk inkább! Csókolom! Egyből értettem a dörgést....

A legjobb az egészben, hogy azt a füzetet már többször használták, és eddig senki nem tette valszeg szóvá, mert ők már tudták...kérdezni pedig nem szabad!

Na ezek mentek a héten. Holnap jelentkezem még!